Jézus megkeresztelkedése

OLVASMÁNY: Iz 42,1-7: Az Egyháznak van testi és lelki formája. A testi az emberi arc, a lelki pedig a krisztusi lényeg. Helytelen az Egyházat „látható és láthatatlan” fogalompárral leírni, mert az Egyház nem lehet láthatatlan. Minden látszik az emberi arcon. Az Egyháznak az Eucharisztia révén Jézust kell bemutatnia, nem rejtheti el. Az Egyház létrehozza az Eucharisztiát. Hogyan? Létrehozza azt, aki létrehozta őt? Igen, ahogy Máriára is mondjuk: A világra szülte azt, aki teremtette őt. Az Eucharisztia által az a Jézus van jelen közöttünk, akiről Izajás ír: „A megtört nádszálat nem roppantja össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, hűségesen hirdeti az igazságot…” 

SZENTLECKE: ApCsel 10,34-38: Jézust a Jordánnál felkeni a Szentlélek erővel és hatalommal. Itt a kereszteléskor Jézus kinyilvánítja magát a zsidóknak: Ő az Isten Fia. Hamarosan a Kánai menyegzőn kinyilvánítja magát a családnak: Ő az, akiben és aki által teljesen igen-t lehet mondani az életre és a szeretetre. Mindezeket megelőzően, a napkeleti bölcsek látogatásakor Jézus kinyilvánította, hogy a Föld valamennyi népének ő az üdvözítője. Ez Jézus hármas megjelenése, epifániája. 

EVANGÉLIUM: Mk 1,7-11: Márk Jézus megkeresztelkedésével kezdi az Jézusról tanúskodó evangéliumát. Ő is már az evangéliuma elején jelzi, hogy Jézus, akit elénk állít, akiről tanúskodik, az Isten Fia.  

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Örömmel merítsetek vizet,  *  az üdvösség forrásaiból. 

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Urunk megkeresztelkedésének vasárnapját ünnepeljük. Tegnap, Vízkereszttel lezárult a karácsonyi ünnepkör, a mai nappal kezdődik az évközi idő.

Január 21-28.között van az idei ökumenikus imahét. Alapgondolata: „Uram, a jobbod kitűnik erejével …” (Kiv 15,6) Január 21-én délután 3 órakor a Művelődési Házban szeretettel vár bennünket a református Lelkész Úr és a református közösség ökumenikus imaórára és azt követő agapéra.  

MISESZÁNDÉKOK– SÁRISÁP:  V:(…); H: A rózsafüzér Társulat szándékékára Sz:  (…); P: (…); V: A Doni Hősökért 

Az elsőáldozás és a bérmálás felé, valamint az Eucharisztikus Világkongresszus felé haladva a szentségekkel kapcsolatos ismereteinket és a szentségek iránti elköteleződésünket megújíthatjuk. Jézus önmagát átadta az Egyháznak. Az Egyház pedig Jézus megszentelő tevékenységét a szentségek révén folytatja a világban. A szentségek az Egyházat építik, amely az Eucharisztiában tudja teljesen kifejezni önmagát. Az Egyház missziós lendületének hanyatlása, az egyháztudat gyengülése azonnal megmutatkozik a szentségekhez való viszonyban és az Eucharisztia ünneplésének tisztaságában. Az Egyház ereje (és a krisztushívők ereje) az Eucharisztia ünnepléséből és a szentségimádásra szánt időből táplálkozik. Benedek pápa írta, hogy az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, s ezt azért teheti meg, mert Jézus odaadta magát az Egyháznak. Az Egyház nem rejtheti el Jézust a világ elől, nem tarthatja meg saját magának, ismétli folyamatosan Ferenc pápa. 

Hogy jól közeledjünk az Egyház lényegének megértéséhez (és helyes képviseletéhez), érdemes jelezni, hogy mi nem az Egyház. Nem családi projekt. Nem félkeresztény kulturális egyesület. Nem egy baráti kft. Nem elitklub. Ellenben az Egyház az Eucharisztiát mély hittel ünneplő, alázattal megjelenítő, missziós küldetést hordozó tanítványi kör. Egy plébánia legfőbb feladata, hogy Krisztus Egyházát megjelenítse és kegyelmi áldásait közvetítse. Ez pap nélkül elképzelhetetlen. Benedek pápa a Szeretet szentsége kezdetű enciklikájában a következőket írja: „A szent liturgiában mindenki hívatott a rendezett, tevékeny, részvételre, de igen fontos, hogy világos legyen a pap sajátos feladata. Az Egyház hagyománya szerint ő az, aki nem helyettesíthető abban, hogy vezesse az egész eucharisztikus ünneplést az első köszöntéstől a befejező áldásig. A szentelés erejéből fakadóan ő jeleníti meg Jézus Krisztust, az Egyház fejét, és valamiképpen az Egyházat is. Ugyanis minden eucharisztikus ünneplést a püspök vezet személyesen, vagy munkatársai, a papok által”.

A hívek tevékeny részvételi kötelezettségéből fakad, hogy a plébániához egyházjogilag hozzátartozik a helyi plébániai tanács. E nélkül nem működhet szabályosan a plébánia. A képviselőtestületek működését szabályozó legújabb főpásztori előírás is hangsúlyozza, hogy a plébániai képviselőtestület nem munkáltatója a papnak. Tanácsadó testület, olyan kompetens kör, amely a helyismerete révén a legközvetlenebb segítséget adja a papnak a lelkipásztori és missziós feladatvégzéshez.  

A plébánián kötelező felállítani a gazdasági tanácsot. Ők segítik a papot abban, hogy a jó gazda gondosságával képviselje a legfőbb egyházi vagyonkezelőt, a főpásztort. A plébános csak limitált összeghatárig hozhat döntést a plébániai pénz felhasználásáról, a képviselőtestület egyetértésével. Nagyobb összeg felhasználásáról a püspök dönthet. Minden plébániai vagyon egyházi tulajdon, és nem helyi befektetés. A gazdasági tanács tagjai közül kerül ki a két számvizsgáló. Felügyelik, hogy időben és a hatályos jogszabályok szerint történjen a plébániai könyvelés.  

Lehetőleg minden plébánián legyen karitász csoport. A karitász csoport szervezi az egyházközség karitatív feladatait, a plébános által jóváhagyott terv szerint.