OLVASMÁNY: Iz 35,1-10: Az öröm születését megelőzi valami, mégpedig egy nagy belső átalakulás. Nem a körülményekben és nem a természetben történik a radikális változás, hanem az ember belső világában. Öröm ott van, ahol ez az átalakulás megtörténik. Izajás a természetből vett képekkel az ember megújulására utal. A próféta ma még inkább közelít hozzánk, már nem metaforákban beszél, amikor a süketek hallásáról, a vakok látásáról, a bénák boldog ugrálásáról szól. Az Úrtól jön a szabadulás és erre mindannyiunknak szükségünk van. Mitől kell szabadulnunk? Belső elakadásainktól kell megszabadulni. Ezek az akadályok óhatatlanul bekerülnek az életünkbe azokban az időszakokban, amikor Istent háttérbe szorítottuk, életünk célját rosszul határoztuk meg, másokat megsebesítettünk, illetve mások megsebesítettek bennünket és engedtünk a bűn kísértésének. Ezek az akadályok nem számolódnak fel maguktól. S ehhez az emberi erő önmagában kevés. Isten gyógyító szeretete tudja belső, örömtelen vagy hamis örömökbe kapaszkodó világunkat megújítani.

SZENTLECKE: Jak 5,7-10: Az apostol arra int, hogy türelmesen várakozzunk Jézusra. Türelmetlenségünkben ne helyettesítsük őt mással. Erősítsen bennünket az a tudat, hogy az Úr eljövetele nagyon közel van. Ez érintheti a világ egészét, de még fontosabb, hogy a magunk életére vonatkoztassuk. Közel az Úr, az ajtóban áll és bebocsájtásra vár. De így van ez a történelmi korokra kivetítve is. Ma is közel az Úr, a mi korunktól sem távolodott el. Ha megnyitjuk számára a kaput, azonnal belép rajta. Az ördög veszélyes manipulációja, hogy reményvesztetten, megkeseredve nézzünk a korunkra, s érezzünk tehetetlen haragot a szerencsétlen züllesztők miatt. Holott, lehet, hogy soha nem állt annyira a világ egy nagy megtérés kapujában, mint ma.

EVANGÉLIUM: Mt 11,2-11: Az evangéliumi részből arra következtethetünk, hogy Keresztelő Szent János elbizonytalanodott. Jól emlékszünk arra, hogy néhány hónappal korábban rámutatott Jézusra: Íme, az Isten báránya! És hozzá küldte tanítványait. Akkor mintha felismerte volna a Messiást. Most a messiási kort kísérő sok csodáról hallva Jézushoz küldi tanítványait, hogy tőle magától kérdezze meg: Te vagy-e a Messiás? A történet az életünk végi elbizonytalanító kísértésekről szól, meg arról is, hogy folyamatosan kontroll alatt kell tartanunk a reményünket. A memoárokat olvasva feltűnik, hogy a legtöbb híresség mennyire a saját művei foszlányaiba kapaszkodik az élete végén. Szeretné magát jelentőségteljessé nagyítani. Pedig csak egy dolog tesz bennünket jelentőségteljessé, a hitünk, vagyis az, hogy mennyire fogadtuk be az Istent és az Ő küldöttjét, Jézust.   

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Jöjj el, Urunk, Istenünk,  *  üdvözíts minket.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Advent 3. vasárnapja van. Gaudéte-vasárnapnak hívjuk a szentmise kezdőéneke alapján: Örüljetek az úrban szüntelenül, újra mondom, hogy örüljetek, az Úr közel van.

Szép számban vagyunk a hajnali roráté szentmiséken. Az utolsó héten még bekapcsolódhatunk. Ne feledkezzünk meg az adventi szentgyónásról. Pénteken a roráté szentmise után, valamint jövő vasárnap a szentmise előtt is lesz gyónási lehetőség.

A karácsonyi pásztorjáték próbája Mogyorósbányán szombaton 11 órakor és 23-án, hétfőn is 11 órakor lesz, Sárisápon ugyanezeken a napokon 14 órakor.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (december 15-22.) V: + Bíber Józsefné, szül. Üveges Katalin és szerettei; H: Az idén megkeresztelt gyermekekért és családjaikért; Sz: (….); P: (….); V: + Horváth Jakab és szerettei

Udvardy György érsek: „Jézus Krisztus a megtestesülésében az Atya szeretetének a végső eszköze lesz. Emberré lesz. Nem mint ruhát, nem mint szerepet ölti magára az emberi létünket, hanem teljes egészében éli a mi életünket. Nem csak általában az emberi létet, annak minden velejárójával, hanem mindannyiunk sorsát veszi magára: félelmeinket, emberi korlátainkat, a menekülő, otthonát elhagyni kényszerülő ember magányát és meg nem értett idegenségét, a szegény ember nyomorát, a megélhetésért aggódó szülő fájdalmát, a fiatal bizonytalan jövőjét, az igazságtalanul megvádolt tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, az önmaga javulásában újra és újra elbukó felnőtt szégyenét. Nincs senki a világon, aki azt mondhatná, hogy nagy általánosságban az ember életét magára vette, de az enyémet nem, így nekem nincs semmi közöm hozzá.”

Isten a maga teremtő szeretetét egy gyermekben ajándékozta nekünk. Hitünket nem egy kényszerítő hatalom hozza létre, nem megtévesztő eszme, hanem az a viszony, amit a betlehemi ajándékkal kapcsolatban kialakítunk. A következmény viszont szó szerint életbevágó. A saját gyermekemben önmagamat látom-e csupán vagy pedig az Istent is? Magam akarom őt emberré formálni, kizárva életéből az Isten kegyelmét vagy pedig Isten szeretetébe helyezem őt? A saját életemet csupán magam alakítom, mégpedig úgy, hogy odadobom az éppen aktuális zűrzavarnak, vagy pedig megnyitom a szívemet az Evangélium előtt és fontolgatom a Teremtő jóságos akaratát? Jelszavak vezetnek-e vagy pedig az Isten szava? Antoine de Saint-Exupéri mondja, hogy minden ideológia pontosan annyit ér, mint a képviselője. Az Evangélium értékét maga az Isten adja.

Berulle: Jöjj, Uram, Jézusom, szüless meg, élj bennem. Ha a világ nem ajánlja fel neked azt a Földet, amelyet hálátlanul birtokol és eltékozol, én felajánlom neked lakhelyül a szívemet.

Antiochiai Szent Ignác: Szép alámerülni a világból Istenhez és benne ismét felemelkedni.