OLVASMÁNY: Iz 49,1-6: Gondot okoz a biblikusoknak is egy-egy ószövetségi szentírási rész értelmezése. Mikor szól a szöveg a nép hívatásáról és amikor Izajás próféta vagy a Messiás hivatásáról? A megoldás ott van, hogy a nép küldetése nem válhat el a Messiás küldetésétől, a próféta is a Messiás küldetésével azonosul. Ahogy az Egyház küldetése sem válhat el az Eucharisztiától. Az Egyház olyan mértékben tölti be a hívatását, amilyen mértékben megjeleníti az Eucharisztiát, a Jézusban való egyetemes testvériséget és az Istenhez tartozást. Egy családban sem különülhetnek el a hívatások, azoknak együtt kell működniük. A hívatásokat a szeretet hangolja össze. (Látjuk milyen fájdalmas ennek hiánya a szétesett családokban.) A nemzetnek is van egy mindent összetartó közös elve, s az az anyanyelv, amely egyesít bennünket és közvetíti a múlt nekünk szóló üzenetét. A magyar irodalom és népzene messze többet nyújt nekünk, mint bármely más nép fiának. Nekik a mi irodalmunk csupán bölcseleti és esztétikai élményt ad, minket életben tart. Az ember legnagyobb teljesítménye a beszéd. Jézus is a Teremtő szavának a megtestesülése. (A Szentostya a legteljesebb egységben van azzal a szóval, amelyet az Evangéliumban kimondunk.) Ha ezt a megtestesült teremtő szót befogadjuk, akkor a csodálatos isteni teremtés bontakozik bennünk. Nélküle pedig a halál.

SZENTLECKE: ApCsel 13,22-26: Szent Pál arra biztatja a pizídiai Antiochiában élő zsidókat, hogy Dávidtól jussnak el Jézusig, hiszen Dávid és a zsidó nép történelmi küldetése Jézus nélkül értelmezhetetlen. Ezt a szükséges utat azonban csak akkor tudják bejárni, ha bűnbánatot tartanak és Keresztelő Szent János Jézussal kapcsolatos felismerését magukévá teszik.

EVANGÉLIUM: Lk 1,57-66.80: Keresztelő Szent János fogantatása pillanatától „kezében tartotta” és formálta az egész családját, mert az Úr vele volt. Felujjongott anyja méhében, amikor Jézus közelségét érzékelte. Valójában minden megkeresztelt kisgyermek, ha azt látjuk benne, ami a keresztség révén vele történt, így alakítja és formálja a családját szent és nemes lelkű közösséggé. Az ilyen közösség természetes kapcsolatban van az Egyházzal. János rendkívülisége nem genetikai adottság, hanem Isten különleges kegyelmének a kiáradása. Jánossal lezárul az ószövetség (az útkeresés), és elkezdődik a beteljesülés. János útkeresése egy csodálatos felismerébe torkollott. Sok csodagyerek kiváltotta már a rajongásunkat, aztán elfelejtettük őket, elszürkültek. Közülük sokan boldogtalan emberek lettek. Mert a különlegességüket ők maguk is genetikai jutalomnak és nem Istentől érkező ajándéknak tekintették. Mennyire félreneveljük a gyermekek önismereti képességét, amikor szépségüket, okosságukat, ügyességüket vagy magunktól eredeztetjük (hát igen, mi vagyunk a szüleik), vagy genetikai szerencsének és nem Isten ajándékának tekintjük, amihez küldetés is járult.

A ZSOLTÁR VÁLASZA: Hálát adok Neked,  *  hogy oly csodásan alkottál.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HÍREI

Az évközi 12. vasárnapot ünnepeljük. Ma van Keresztelő Szent János születésének főünnepe. Szerdán Szent László király ünnepe lesz, pénteken Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe.

Jövő vasárnap lesz az idei harmadik országos gyűjtés, ezúttal a Szentszék javára, az úgynevezett péterfillér.

Szerdán este ¾ 7-kor a plébánián megbeszélést tartunk a nyári táborokról. Szeretettel várjuk a segítőket.

Július 2-án kezdődik a plébániai napközis tábor. Reggel ½ 9-től délután 4-ig lesznek a napi programok. Három étkezést biztosítunk, délben kétfogásos főtt étellel. A napközis tábor költsége napi 500 Ft. Az első nap reggelén tudjuk befizetni.

MISESZÁNDÉKOK – SÁRISÁP (június 24 – július 1.) V: + Gurin Károlyné, Vass Julianna és szerettei; H: (….); Sz: (….); P: (….); V: + Lengyel László és + Ollé Erzsébet

Keresztelő Szent Jánosra nagy tisztelettel tekint az Egyház. Erre maga Jézus bátorít fel bennünket. Mi adja Keresztelő Szent János nagyságát? Nem emberi teljesítményt csodálunk benne, hanem a kegyelem erejét, amely megmutatkozott emberi cselekedeteiben.

A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójának bevezető soraiban ezt olvassuk az Egyház hívatásáról: „Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet az emberek a mi korunkban, különösen a szegények és a szenvedők éreznek, öröme és reménye, szomorúsága és gondja Krisztus tanítványainak is. Nincs olyan igazán emberi érzés, amely szívünkben visszhangra ne találna. Hiszen emberekből épül fel közösségünk. Krisztus körül egybegyűlt emberekből, akiket a Szentlélek irányít vándorútjukon az Atya országa felé, és az a feladatuk, hogy megvigyék az üdvösség örömhírét mindenkinek. Itt a magyarázata annak, hogy ez a közösség oly bensőségesnek és szorosnak érzi azt a kapcsolatot, amely őt az emberiséghez és ennek múltjához fűzi.” Hosszú évtizedekig Voltaire, Nietzsche, Feuerbach és Marx tematizálta, ma pedig lelkileg sérült bloggerek tematizálják az egyházról való beszédünket, holott a helyes tematizálás a fenti idézetben rejlik. Arról kell beszélnünk.